Hajónapló / Szóló földkerülés – Európa – Dél-Afrika szakasz – 3.

Hajónapló / Szóló földkerülés – Európa – Dél-Afrika szakasz – 3.

Hajónapló / Szóló földkerülés – Európa – Dél-Afrika szakasz – 3.

Zöldfoki, Sao Vicente sziget (Mindelo) – a brazil Fernando de Noronha 1348,7 tmf (2497,7km) / 14 nap 50 perc

2013/12/30

Könyök

Éjjel a hátszeles menettől a szokásosnál is jobban dülöngél kétoldalra a hajó. Így a szűk egy órás alvások, valami kegyetlen kínzással vetekszenek, miközben próbálom az agyam valamelyest kikapcsolni. Szabályosan ki kell magamat ékelnem, ha nem akarok ide-oda repülni az ágyon. Az ágyon…ami már így is csak nyolcvan centiméter széles és inkább hasonlatos valamiféle speciális odúhoz, mint egy hagyományos alvó alkalmatossághoz. Végre elalszom és már csak tompán és nagyon messziről hallom a hajó dülöngélése miatti folytonos recsegést, ropogást…
Hirtelen erőteljes fájdalom hasít belém, és ahogy a pillanat törtrésze alatt magamhoz térek, hatalmas reccsenést hallok a jobb könyököm felől. Egyből tudom ez most nem a hajó hangja volt, maximum csak elősegítette a helyzetet, ahogy egy szokatlan nagy rántásnál a V alakban magam alá feszített,-amúgy a helyzetemet stabilizálni hivatott -kezemre esek. Próbálok valamelyest visszaaludni és így elterelni a figyelmemet a pokolian nyilalló szúrásról, ami erős fájdalom képében költözik jobb könyökömbe.
Reggel aztán már mozgatni sem tudom és jó deci víz lötyög vörösre színeződött bőröm alatt. Ami így furcsán lifegve nehéz eldönteni, hogy szimplán viccesnek néz e ki, vagy valami nagy bajt próbál a maga módján a tudtomra adni.
Egy órával később aztán otthon megindul az agyalás a kezem megjavítása ügyében. Az Inmarsatra érkeznek a pécsi baleseti mentős ismerőstől azok az smsek, amik hivatottak így a távolból kikutatni a helyzet komolyságát. Ennek köszönhetően két órával később kiderül csak idegsérülést szenvedett feldagadt könyököm és nem eltörött. A helyzet így annyira nem vészes és pár nap elteltével kutya bajom sem lesz.  Viszont az üzenet mit e kis sérülés magában hordoz, az egyértelmű. Tökéletesen megmutatja a szárazföld és az ezzel kézenfogva járó segítség tehetetlenségét, aminek egyértelmű okozója az irdatlan nagy távolság, ha az ember az óceán közepén hajózik.
Hiszen akárhogy is akarják a konkrét segítséget megadni, az mintha fényévekre volna most tőlem. Itt csak magára számíthat az ember, legalábbis a tettek terén biztosan…, így szakszerűen bekötözöm és az újbóli baj megelőlegezéseképpen átépítem alvóhelyemet. Az a fajta lazaság amit az orvosok közelsége miatt önkéntelenül is megengedhet az ember magának, azt itt messze száműzni kell. Itt folyamatosan összpontosítani kell, elkerülve a legkisebb hibákat is, hogy ne találkozzunk azok igen komoly következményével.

DCIM100GOPRO

_

2014/01/02

Félúton Afrika és Dél-Amerika között

Most kezdődött a 21. nyílt vízen töltött napom, haladok D-DNy felé, épp most vagyok félúton Afrika és Dél-Amerika között. Pár nap múlva áthajózom az Egyenlítőt.

WP_005039

_

2014/01/03

Kormányrendszer

A vitorlás remekül bírja az iramot és lassan úgy érzem a lehajózott mérföldek által lassan teljesen kiismerem. Szerelés persze van bőven, de így folyamatos menetnél ez normális.
A Kanári- Zöldfoki távon már volt egy éjjeli öt órás szerelésem a kormányrendszernél, mialatt irányíthatatlanul sodródtam a 30 csomós szélben. No az akkor cseppet sem volt kellemes és most sokkal jobban jártam mert a rutinellenőrzésnél feltűnt, hogy még csak minimálisan, de már mozog a másik erőátalakító rendszer ami közvetlenül kapcsolódik a kormánytengelyhez. A múltkor a kormánykonzol alatti rész hasonló ok miatt szét is esett és igen hosszadalmas és bajos volt összeszerelni.
Ellenben most csak nyolc nagyméretű csavart kell meghúznom. Pár perc után azonban elszáll a jókedvem, ugyanis a kulcs nem fér be a szerkezet alá. Vagy le kell bontani a rögzítést is, vagy pár centit le kell vágni a kulcsból. Előbbi csak kikötőben végezhető el, mert a kormányrendszer ezen részén a vízen mozgó hajó miatt hatalmas erő van, talán szélcsendben… de most elég jól fúj és most kéne meghúzni a csavarokat mielőtt a szerkezet belsejében is gubanc lesz.
A kulcs amit ketté kell vágni nem is a mérete miatt rettent meg, hanem a Chrome Vanadium felirata miatt. Előkeresem a fémfűrészt és a kabinlépcsőhöz odafogatott kulcsnak esek, a gyakran 30 fokot is billenő hajóban.
Órák telnek el mire átvágom a negyven fok melegben az egyik legerősebb szerszámacélnak titulált csillogó színű fémből készült kulcsot. Majd a méretében megrövidített kulccsal, könnyedén ráhúzok a kilazult csavarokra és a szerkezet addig felettébb aggasztó kopogása és mozgása abbamarad.

DCIM100GOPRO

_

2014/01/04

Kismadarak

Az egyenlítői szélcsendes zóna kezdi kikezdeni mostanáig erősnek hitt kötél idegeimet. A környéket folyamatosan szitáló eső + egy-két órás irdatlan felhőszakadások teszik változatossá, miközben a szél épp csak pár percre tartja meg a vitorlákat, aztán a lomha szűnni nem akaró hullámok miatt a vásznak erőteljes vergődésbe kezdenek, leszedem őket és várok…
Két nap ilyesféle keccselés után csak bepöffentem a főmotort egy kis időre. A hajó beindul és ismét lassan fogynak a mérföldek a hátralevő antivitorlázó területből. A hajómotor csendes duruzsolásából persze semmi gond nem lenne, ha nem tudnám, hogy a gép nem csak a hajót hajtja így szél nélkül, hanem lassan szürcsöli ki a dieseltartályok igencsak véges tartalmát.
Csak pár mérföldnyit-mondom magamnak és a rákapcsolt autopilota ellenőrzése után bemegyek aludni egy keveset így éjjel kettő után…
Negyven perc múlva felébredek és kimegyek az esőáztatta fedélzetre. Az ég és körülöttem körbe a horizont mintha nem is fekete lenne, hanem egy speciális, minden egyéb színt alaposan elnyelő mély és sötét szürke.  Ahogy meresztem a szemem a kormányállás tövében egy kis gubbasztó madarat találok. A pici lény próbál menedéket találnia heves eső elöl-gondolom-aztán meglátom, hogy a madár már az utolsókat rúgja, ahogy oldalra borulva várja a véget. Behelyezem egy széltől és esőtől védettebb részre és egy kis törülközővel további védelmet építek neki.
Majd visszabújok a kabinba és azon agyalok, hogy a vízen ültében pihenve egy hal próbálta elkapni, vagy az árboc tetején a pozíciófény túl közel csalta a sötét éjszakában és nekirepült az egyik merevkötélnek. Akárhogy is van, most a végét járja…
Hajnalban az eső már csak épp szitál, mikor ismét szemügyre veszem sebesült kicsiny barátomat. Ekkor viszont olyat látok, ami inkább emberi. A kismadár még mindig épp hogy életben van, viszont szorosan mellé bújt egy szakasztott ugyanolyan kis madaracska. A sebesült már csak kétoldalra kivetett szárnyaival tartja magát.
Csendes sírhatnék jön rám, ahogy nézem az egészséges kismadarat aki próbálja tartani a lelket haldokló társában. Szemmel láthatóan teljesen tisztában van az elkerülhetetlen helyzettel és megpróbál vele maradni az utolsó órákban. Rámnéz és végtelenül szomorú fekete szemében látszik az élet fájdalma, mikor egy közeli szerettünk távozik.
Ismét szakadni kezd az eső, én meg visszamegyek a kabin védelmébe és próbálom megemészteni az odakinn játszódó drámát.
Egy órával később mikor az eső eláll, a sebesült kis testből távozik az a valaki aki elhitte, hogy ezer kilométerre a partoktól is lehet élni és repülni. A hátramaradt kis csapzott tollkupac, mereven hever a kormányállás tövében. Társa nézi, majd odébbmegy és a fájdalomtól összeroskadva lefekszik a vizes aljzatra. Szavakat sem találok az előttem lezajló drámára…és míg én az élet jelentőségén filozofálok, a másik madár is haldokolni kezd. Talán ha egy órája van még hátra. Közben otthonról hívnak és én megpróbálom megosztani az itteni drámát, hátha én magam is könnyebben megértem majd a hajón ólálkodó kaszás célját.
Otthonról ugyanazt a frappáns tanácsot kapom, amire magam is jutottam,- tegyem az elhullott állatot és próbáljak lelket önteni őt sirató társába. A pillesúlyú élettelen test lassan marad el a hajó mögött, miközben én úgy érzem magam, mint egy kisgyermek, akinek a felnőttek szempontjából lényegtelen dolog miatt világfájdalma van. Pár perc után összeszedem magam és a szomorúságtól haldokló társat kézbe veszem. Hosszan magyarázok neki, hogy az élet már csak ilyen, meg efféle közhelyek.
Aztán összes pozitív erőmmel, meg a napokban már igen mélyre eltemetett jókedvemmel, megpróbálok életet lehelni a kezemben pihegő kis lénybe. Pár perc és a felborzolt tollak ismét visszasimulnak a testéhez, miközben piciny szemeit le nem veszi rólam. Ekkor fel-alá emelgetni kezdem őt, majd hirtelen látszik, megértette mire megy ki a játék és felreppen. Kiabálok utána és tiszta szívemből szurkolok, nehogy így elgyengülve a vízbe hulljon, de nem, ismét repül. Pár vidám kört tesz a hajó körül, majd egy határozott irányváltással tovaszáll.

WP_004886

_

WP_004888

_

2014/01/05

Halból rák

Reggel látom, ismét beesett két repülőhal a fedélzetre. Élettelen testük körül szanaszét hevernek piciny pikkelyeik, bizonyítékul hogy kemény végső küzdelemben múltak ki.
Nézem őket és nehéz eldönteni, hogy így jobb e nekik, vagy ha egy nagyobb hal elevenen falja fel őket, esetleg egy nagyobb madár, mikor épp kiugranak a vízből, hogy meneküljenek a másik nagyobb hal elől.
Mindenesetre most ahogy itt fekszenek, nagy nehezen ráveszem magam- egyszersmind valamiféle célt adok elmúlásuknak- és beviszem őket a hajó konyhába.
Elméletben az ember tudja, hogyan kell elkészíteni ebédre őket, viszont ha ez az első eset amikor magunk pikkelyezünk, darabolunk…akkor a procedúra az erősen mozgó hajóban inkább egy brutális trancsírozáshoz hasonlít, mint a várva várt ebéd elkészítéséhez. Misem tükrözi jobban, mint hogy a két hal elkészítése közben kétszer is annyira rosszul leszek, hogy gyorsan vízszintesbe kell vágnom magam, ha nem akarok teljesen elszédülni. Aztán nagy nehezen csak elkészülnek és krumplival meg fokhagymával annak rendje és módja szerint jól megsütöm őket. Tökéletes ebéd, amit így utólag kár lett volna kihagyni. Másnap és a rákövetkező napokban, már rutinosan gyűjtöm be reggelente a fedélzetről a kisebb-nagyobb halakat és vonulok velük a konyhába, mintha mindig is ezt csináltam volna.
Mígnem egyik hajnalban egy eddigieknél jóval nagyobb repülőhalat találok a kormányállásnál. Beviszem és behajítom a mosogatóba, és a fedélzeten levő sok munka miatt majd csak kora délután fogom elővenni a kést a hal elkészítéséhez.
Mikor végre időm is van meg már ebédidő is lenne, bemegyek a hajó piciny konyhájába- ahol már erős halszag terjeng- és kézbeveszem a meredt testet. Aminek nyitott száján belül valami mozog…
Nehezen és nem igazán lehet eldönteni mivel is állok szemben, hiszen a többieknek nem igazán volt nyelvük, no meg több órája kimúlt már ez a hal is…Aztán jön a döbbenet: egy jó négy centis nyílt vízi rák próbál meg kifelé utat törni az élettelen halból. A kisujjnyi vastag soklábú szürke lény elszántan küzd a pontosan vele megegyező méretű szájból való kijutásért. Őrület!
Megnyitom a halat és kicibálom szerencsétlent akinek feje már félig amúgy is kinn van. Ellenben szürke teste hátul már átlátszó színű és folyósan elkezdett felemésztődni. A lényt többnyire gondolom már csak az idegek mozgatják- ha van neki- aztán ő is kimúl, akár az őt órákkal korábban felfaló hal. Először nemtudom mitévő legyek a történtek után, mely túltesz egy tucat gyengébb horrorfilmen.
Aztán elkészítem a halat és csak hogy nehogy ő is kimásszon majd belőlem, fokhagymával és mézzel együtt jól befűszerezve megsütöm, mielőtt megeszem.

WP_004905

_

WP_004278

_

2014/01/07

SMS-ek

satellitephone által szponzorált Inmarsat telefonom teljesen átvette az egyetlen kapcsolatot a többi ember és köztem. Néha egy rövidebb helyzetjelentés, és pár sms alkotja a kapcsolatot, amin keresztül számos jókívánság és bíztatás jut el a hajó fedélzetére és így hozzám. És habár én csak a szükséges hajózástechnikai kommunikációra szorítom a tőlem indított hívásokat a kicentizett telefonegységek miatt – az smsek írója gondolom nincs mindig tisztában azzal, hogy azok a pár soros kis szösszenetek mit is jelentenek itt a nagy semmi közepén. Így ezeket ezúton is nagyon KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!!!

A sok erőt adó szurkolás és bíztatás mellett néha-néha megbújik egy-egy igazi gyöngyszem, amiért nem csak igen hálás vagyok, hanem pár órára meghatározza gondolataim irányát is. Mert agyalni itt aztán lehet, hiszen közhely, de itt tényleg tengernyi az idő. Még akkor is ha nem minden csendes, vagy épp nem stabil a szél. Csak állok órák óta a kormányt fogva és agyalok. Ma este ez jött, ami asszem nem csak az egyenlítői zavart szeles zónán való átjutás küzdelméhez passzol.
- „Mindig minden jól végződik. Ha nem, akkor az azt jelenti, hogy még nincsen vége!”
Aztán persze jóapám mint vérbeli tengerész ma csak megkérdezte, hogy az Egyenlítőt folyamatos, vagy szaggatott vonal jelzi, és különben is, a jelölés hogyan áll meg a vízen?
–Hát most megragadom az alkalmat és helyreteszem ezt a felettébb indokolt kérdést: Fönt az égen a felhőzet rendeződik úgy, hogy az ember pontosan tudja ez az egyenlítői zóna. A kérdéses kört pedig ősöreg, egymástól látótávolságban elhelyezett a vízből épphogy kilógó fa póznákon keresztbe elhelyezett táblácskák hirdetik: „Egyenlítő” felirattal, zárójelben egy további kiegészítéssel; „a Föld hasa”- Ennyi!
Habár manapság már csak ritkán látni táblákat, gondolom a sós víz és az erős UV csak megteszi hatását, de talán ami méginkább fogyasztja számukat ha egy hajós éppen eltrafál egyet. Egy szó mint száz, manapság már annyira ritkák, hogy én még nem láttam ilyet, sőt öreg tengerészek szerint előbb fogok akár fehér hollót is látni mint egy Egyenlítőt jelző fatáblát. Így én csak a GPS, a csillagok állása és a térképek által tudom meghatározni éppen hol vagyok.

DCIM100GOPRO

_

2014/01/08

Gábor 2014.  Január 8-án, hajnali 03:20-kor áthajózott az Egyenlítőn, amit Unicummal meg is ünnepelt!

Ennek örömére a földkerülés 24.napján, egy műholdas telefonon keresztül lezajlott beszédet rögzítettünk, amin Gábor mesél az élményeiről! A kapcsolat a www.satellitephone.hu támogatásával jött létre, köszönjük szépen!

Gábort itt tudjátok meghallgatni:

_

Egyenlítő

Napok óta küzdök a gigászi felhőrendszerek alatt, amik csak állnak az óceán felett és kegyetlenmód egyre csak szakad belőlük az eső. Szél meg hol van, hol nincs, de jellemzőbb az éppen most nincs kategória. Holthullámok, persze továbbra is vannak, hogy a szél nélkül veszteglő hajót folyamatosan jobbra-balra billegtessék és ily módon kínozzák a benne ücsörgő hajóst.
Ilyenkor az egész hajó recseg-ropog és olyan hevesen és szünet nélkül billeg harminc, néha negyven fokokat, hogy az alvás és az evés is gyakran szinte kivitelezhetetlen így.
Aztán ismét jön egy kis légmozgás, de ismét délről, amit tovább tetéz az itteni északnyugat felé csavarodó kis visszaáramlás, ami persze a vitorlázásra alkalmatlan minimális déli légmozgásban már közel két csomóval viszi a billegő hajót északnyugat felé…
Olyan ez mint egy sakkjátszma az ember idegeivel, ahol már a kevesebb bábuval még mindig reménykedhetünk a győzelemben. Még az a szerencsém, hogy az alap taktika szerint inkább dél felé haladtam eddig, és így most van terem Brazília felé csúszni ezen a szakaszon.
A napok lassan váltják egymást, miközben küzdök a hőségben és az esőben DNY-felé. A zónában levő negyedik napon hajnalban, aztán valami változik. Végre nem billeg a hajó és a felszínében most tükörsima óceánt most csak az áramlat dombjai mozgatják. Áll a levegő. Délkelet felől irdatlan felhősáv közelít olyan szépen és csendben, hogy tudni lehet, ez az a tipikus vihar előtti csend.
Mikor a néhol lila színekben is játszó felhősáv felém ér, a vízfelszínt hirtelen milliónyi taréj borítja be és már szakad is az eső. Erősen reffelt vitorlát rántok és megindul a hajó. Egy órával később a felhőzet és az erős déli szél továbbvonul, és egész csendes, talán ha négy csomós szellő kezd áramlani kelet felől. Ez az, erre vártam! A minimális szelet befogva végre mehetek dél felé, mint azt az elmúlt napokban oly nagyon vártam…
Csak elengedett az egyenlítői zavart zóna, megszöktem, de talán találóbb a nagy nehézségek árán csak-csak átküzdöttem magam. Másnap már igen más típusú felhőóriások között haladok délnyugatnak a gyenge negyedszélben. Otthonról megérkezik az időjárás előrejelzés és azt mondják ez már talán nem fog elállni és két napon belül erősödni fog, sőt átvált stabilan is keleti irányúvá…

WP_005078

_

WP_005066

_

2014/01/10

2014. Január 10. 11:20 – Érkezés Fernando de Noronhára.

WP_005186

_

WP_005195

_

2014/01/15

2014. Január 15. 09:40 – Továbbindulás Fernando de Noronháról.

Share this article with friends