Hajónapló / Transzatlanti kenu expedíció – I. – II. szakasz közötti megálló |

Rakonczay Gábor Guinness díjas magyar hajós hivatalos honlapja

HÍREK / BLOG

Hajónapló / Transzatlanti kenu expedíció – I. – II. szakasz közötti megálló

📁 hajónapló 🕔21.augusztus 2013
Hajónapló / Transzatlanti kenu expedíció – I. – II. szakasz közötti megálló

Hajónapló / Transzatlanti kenu expedíció – I. – II. szakasz közötti megálló

2012/01/11

Az alvás a hajón.

A kikötés után pár nappal elkezdek írni; hát van miről, az sejthető…

- Először is, amire a legtöbb kérdés érkezett: mennyit és hogyan alszom, és ezalatt mit csinál a hajó?

Az alvás az egyik legkritikusabb része az ilyesfajta offshore extrém sportnak. Azt szögezzük le, hogy aludni muszáj, viszont a gyakran több méteres hullámok között sodródó hajóban ez meglehetősen komoly kihívás. Először is a hajót be kell állítani, hogy az a lehetőségekhez mérten a legjobb irányba sodródjon a pihenőidőben, majd amikor viszonylag száraz a ruházatom (legalább 5-10 perce nem terített be egy hullám sem) akkor lehet bemenni a kabinba. Nagyon fontos, hogy minél kevesebb vizet vigyek be magammal, hiszen a bent levő technikai eszközök nem díjazzák a sós vizet!

Gyors átöltözés után jöhet az alvás…

Vagyis az az állapot, ami itt a nyílt vízen, a puha ágyban eltöltött pihentető éjjeli alvást hivatott pótolni. Mivel a hajót eközben senki nem hajtja,  az nagyjából merőlegesen áll a hullámok haladási irányára és sodródik. Vagyis folyamatosan és erőteljesen jobbra-balra billeg, miközben pár percenként telibe kapja egy épp a hajó előtt alatt vagy azon megtörő hullám, ami a kompozit (műanyag) hajóban leírhatatlanul hangos, általában az egész hajó beleremeg a robajba, és a fedélzet megtelik vízzel ami hosszú percekig folyik ki a kifolyónyílásokon. Mikor eltávozott a víz, rendszerint érkezik a következő hullámfal és szintén totálisan telibe kapja a sodródó hajót. No, de ezek a hangok; eközben a kabinban úgy kell elhelyezkedni, hogy az ember össze ne törje magát és mese nincs, aludni kell! Átlagosan húsz percenként szoktam felébredni, vagy egy nagyobb hullámra, vagy arra, hogy átforduljak a másik oldalamra. Az erőteljes ütemes mozgástól ugyanis elviselhetetlen fájdalom ébred azon az oldalamon, ami az ággyal érintkezik, képes teljesen lezsibbadni az egész testfelület. Az efféle „alvásra” sok minden mondható, csak nem a klasszikus pihenés. Rendszerint 94-96% -os a páratartalom és átlagosan 16 C fok van, ugyanakkor csak itt a kabin védelmében lehet pihenni és regenerálódni, hiszen nem terít be egy hullám sem és a kint tomboló széltől is védve vagyok!

2012/01/13

A kikötés

A horizonton a sziget.jpg

…Több mint két hét folyamatos vízen lét után, sok minden felértékelődik a parton, vagy visszanyeri fontosságát. Meleg zuhany, végig átaludható éjszaka, hideg sör…

- Főleg az utolsó nap küzdelmei után…Napkeltekor mikor a napom kezdődött még 34 tengeri mérföldre voltam a szigettől, ez mintegy 63 kilométer. Nagy volt a pára, így semmit sem láttam a szigetből, csak a GPS mutatta: egy napon belül van a biztos szárazföld! Felvettem a két nadrágomra a vízhatlan kantáros viharnadrágot, csizmát, felülre még egy pulóvert, kabátot, mentőmellényt és kimásztam a kabinból. A heveder karabinerét beakasztottam a mellény szemébe, elengedtem a kormánybiztosító kötelét és megkezdtem a lapátolást.

Három óra múlva már érződött, ahogy változnak a hullámok, ahogy az alattam levő 3500 méteres mélység jelentős csökkenésbe kezdett. Térkép nélkül a környezetet figyelve is kivehető volt a part közelsége. Erre utalt az egyre több madár is, de nemcsak növekvő számuk, hanem mozgásuk iránya is, hiszen kivétel nélkül a sziget felé igyekeztek. Ennek ellenére a sziget még mindig rejtve maradt.

Valamivel később a Nap már erősen tűzött, így felvettem a napszemüvegemet és ahogy előre néztem: megláttam. Épphogy kivehető, de határozottan ott van a halványkékes tömege a horizonton. Olyannyira halványan, hogy a szemüveg nélkül még nem látszik. Átültem a másik oldalra és erőteljesebben kezdtem húzni, percről percre egyre jobban látszott, habár inkább a pára feloszlása miatt, mert a távolság csak lassan csökkent. Olyannyira, hogy 8 órával később, mikor kezdett besötétedni még mindig 10 tmf (18,52km) volt hátra. Gondoltam beiktatok egy félórás pihenőt, mert reggel óta hajtottam a hajót és csak enni álltam meg, ami még nem is lenne baj, de a délután nagy részében enyhe keleti és délkeleti szél volt – ami nekem negyedszél – amiben igen kimerítő a kenuzás. Viszont a térségben levő négy hajó miatt elvetettem a megállást, csak ittam még egy energiaitalt, bedobtam egy proteinszeletet, két csokoládét és hajtottam tovább. Fél óra múlva hallottam, a mobilomra sms-ek kezdtek érkezni. Még reggel kapcsoltam be és most már van rajta térerő, mivel a többi hajó továbbállt, abbahagytam a lapátolást és pihenés gyanánt felhívtam a családot. Még narancssárga volt az ég és Gran Canaria szigete mellett jól látszott Tenerife kék sziluettje is a távolban.

Innentől egyre több lett a hajó és a nagy forgalom miatt többször kellett letérnem az ideális útvonalról. Este tíz órakor egy gyorsjárású komp miatt teljes 180 fokos irányt kellett váltanom. Több mint valószínű, hogy észre sem vett a sebes monstrum a sötétben. Éjfél után öt perccel fordultam be a las palmasi külső kőgátnál. Amikor ugyanaz a komp a menetiránnyal szemben és ami rosszabb: velem szembe közeledett. Jobbra tértem ki, amilyen gyorsan csak tudtam. A komp elment mellettem mintegy ötven méteren belül, a másik oldalt a kőgát meg húsz méterre, ha volt. A sötét víz veszettül örvénylett a hajó körül, míg átértem a gát mögötti nyugodt vízre. Ekkor vett észre a komp, aminek kivilágított kapitányi hídján egy egyenruhás ember kiáltott és kezével jelezte: bocsánat és minden elismerése. – Hát köszi, de nem rajtad múlott, hogy nem vasaltál ki! – mormoltam és irányba raktam a hajó.

Harminc perccel később elértem a belső jachtkikötőt! A kikötőben a vendéghelyen álltam meg két 45 láb körüli vitorlás között. Kiléptem a stégre és a bekészített köteleimet ráraktam a bikákra, majd bebújtam a kabinba, lekapcsoltam a navigációs fényeket és a GPS-t, megkerestem a megérkezős sört, kiültem a kokpitba és felpattintottam a doboz italt.

Igen, itt vagyok!

Az időm: 16 nap, 19 óra, 25 perc!!!
A megtett táv: 649,7 tmf (1203 km) kenuzással, a gyakran 4 méteres hullámokon, – amit tudtam kihajtottam magamból. Most nem mozog semmi, nem zúdul a nyakamba egy köbméter sós víz tíz percenként, nincs rajtam egyszerre három nadrág, viharkabát, mentőmellény és még sorolhatnám… Biztonság és civilizáció!

Napi átlag haladás: 38,64 tmf (71,56 km)
Legkisebb nap megtett táv: 26,1 tmf (48,3 km)
Legnagyobb napi megtett táv: 55 tmf (101,8 km)!!!
Legnagyobb napi megtett táv: 55 tmf (101,8 km)!!!

2012/01/14

Kikötői élet Las Palmasban

Szárítás és rend rakás.JPG

A hajón és annak belsejében rengeteg a tennivaló egy ilyen út után, a legfontosabb, hogy mindent ki kell szárítani, a ruhákat édesvízben ki kell mosni, ami így leírva egyszerű, de mivel nincs korlát és az árboc is pici, ami megnehezíti a teregetést, így több hullámban lehet csak elvégezni a mosást. A ruhák persze ropognak az óceánon összeszedett sótól. De nemcsak a ruhákat kell tisztítani, az egyik rekeszbe kiszakadt egy zacskó zabfalat nevű keksz, ami a rekeszbe bejutó sós víztől „megvadult” és sajátos élő világot hozott létre, az egy zacskó keksz hatását és következményeit négy óra volt kitakarítani.

Jelenleg a Déli szél afrikai homokot hoz a levegőben, amitől homályos az ég és minden koszos.

Az előrejelzés szerint a szél 15.-én vált északkeletire, ami itt a normális és amivel én is tovább tudok indulni, a sziget déli része felé, ahonnan optimális a startolás az óceánátkeléshez.

Addig is megpróbálok begyűjteni minél több szárazföldi élményt, mert a következő 2-3 hónapban az életterem leredukálódik az egy négyzetméteres fedélzetre és a szűken kétszer ekkora kabinra. Kis élettér ennek ellenére az út roppant nagy, csakúgy mint az első szakaszon itt is kevés alvás lesz és sok munka!

A nyolcvan napra tervezett útnak most már látszik, hogy mindenkép hetven nap alatt kell lennie, de ez egy nagyon erős menetet igényel, napi 74 kilométer felett kell hozzá teljesíteni több mint két hónapon át… Persze az egyre erősödő áramlat és az élelmiszer fogyás által jelentősen csökkenő hajósúly, tovább fogja gyorsítani a menetet…

- Hát....JPGA legkedvesebb lakótárs.JPG

Élménygyűjtés ürügyéből Vikivel felmentünk a sziget tetejére, az 1800 méter magasan levő Nublo sziklához, majd a sziget Déli részén levő homokdűnékhez, de még moziban is voltunk. Időnk nagy részét mégis a kikötőben töltjük. Nappal a hajón dolgozunk és esténként a Sailor’s Bárban beszélgetünk a helyiekkel. Sok itt a hippi, világcsavargó, vitorlázó, vagy kalandot kereső ember és család. Sok a nagy sztori és a gyanús fazon. A különféle nációk miatt, egyszerre legalább három – négy különböző nyelvet hallani folyamatosan. Persze mienk a „titkos” nyelv, a magyart senki sem érti és csak annyira tudják beazonosítani, hogy európai. A kikötőben a közös nyelv természetesen az angol, de ha valaki belefeledkezik a mondandójába, gyakori, hogy átvált a saját nyelvére és szólni kell neki, hogy hahó, ezt az asztaltársaság többi tagja már nem érti.

A kenunak gyorsan megy a híre, kis termete ellenére nagy feltűnést kelt a vitorlások között. A szomszéd hajón élő lengyel srác megállapította, hogy ha a méretétől eltekintünk, no meg attól, hogy nincs árboca, kimondottan hasonlít egy Open 60 –asra. Mondtam neki, hogy nem alaptalan a meglátása, mert a kenu tervezője igencsak ért a 60 –asokhoz is!

Fa Nándival beszéltem skype –on, a beszélgetés a www.szolovitorlazas.hu -n olvasható – meghallgatható!

Ismét két gyakori kérdés, amit kaptam és most röviden válaszolok rá:

Sokan kérdik, hogy sikerült ilyen menetet menni és hogy jöttem ki magammal? – Az előbbire egyszerű a válasz, ha az ember mindent beletesz, annak van eredménye. Mindig! Ez az óceán és nem síkvíz, itt egyetlen egy hullám is néha negyven méterrel arrébb rakja a hajómat, ha akarom, ha nem. Az evezésnél, szinte fontosabb a hajó kormányzása, ami biztos nem ment volna ha nem alakítom át a kormány szerkezet rendszerét, a folyamatosan irányítható klipszes megoldásra. Az eddigi átlagom mondhatni, hozza a nemzetközi papírformát, amit a meghajtás miatt igaz kicsit alulbecsültem, de ez irányba jobb tévedni, mint esetleg a másikba és ezzel elszámolni az élelmiszerkészletet.

Ez egy roppant komplex út, ahol a legkisebb dolgoknak is jelentőségük van, és a legtöbb összetevő olyannyira egymásra épül, hogy mint a dominósornál, ha az egyik felborul, végigdől az egész. Legfontosabb a navigáció, ez az alap, fontos, hogy jól ismerjük és kezeljük az összes technikai eszközt, de fontos, hogy tudjuk kezelni saját magunkat, a társaságunkat. No, ezzel még nem volt dolgom ilyen töményen. Az első két – három nap egyszerűen megütött és sokkolt, fel kellett építeni magamat újra, hogy most jó két hétig egyedül leszek. Ennek ellenére az, hogy csak magamra számíthatok, igaziból könnyebbséget jelentett, a felelősség csak az én vállamat nyomta, még ha olykor elég erősen is.

Holtpont a tízedik nap környékén volt, aznap minden összejött, de az út jelentős részét kifejezetten élveztem, ahogy telt az idő és egyre jobban belerázódtam a menetbe. Az biztos, hogy olyan dolgokat tudtam meg magamról ez idő alatt, mint egész eddigi életemben nem. A gondolataimtól, az egyedülléten át, egészen a teljesítőképességem határáig. Fantasztikus út volt és még csak most jön a java. Egyik részem maradna a parton, a másik már indulna is. De egy ilyen útnál alaposnak kell lenni, nem elég ha a hajó és a technika rendben van, optimális időjárás és belső összeszedettség is kell. Most úgy látom ezek 17.- én, vagy 18.- án állnak össze.

2012/01/20

Indulás: 21.-e hajnal!!!

Pálmák

Igen ez is eljött! 21.-e után lesz pár nap stabil 8-14 csomó közötti északkeleti szél.
Az előrejelzés egész héten elég erős szelet jelentett, változó széliránnyal, ami csak 20.-a után vált stabil északkeletire. Így 21.-e hajnalig maradok és készülök, mert a sziget keleti oldala mellett való lejutáshoz, rendkívül fontos a lehető legjobb időjárási kondíció. A hajón levő teendők lassan elfogynak, amíg Viktória itt volt, az elmúlt két hétben rengeteget dolgoztunk azon, hogy a lehető legjobb legyen a hajó és a benne levő felszerelés a nagy útra. Az egyik legfontosabb feladat volt, a lábbal irányítható kormányrendszer további optimalizálása, amit több ponton is megerősítettük.

Az utolsó napra már csak egy-két teendő marad, még gyümölcsöt veszek a piacon és minden elektronikus fogyasztót feltöltök, illetve számvetést készítek itt is az élelmiszerről. A lehető legjobb sebesség eléréséért nagyon fontos, hogy az eddigi úton a hajó víz alatti részére rátelepült kis élőlényeket el kell távolítani, hiszen ezek jelentősen lassítják a hajót. Alapszinten letakarítom a hajó hasát még itt a las palmasi kikötőben, de csak amíg a karommal beérek, az alapos tisztítást a kikötőtől távol fogom elvégezni, ahol tiszta a víz.

A kikötõ.jpg

2012/01/22 - Rakonczay Viktória írása

A 21.-ei indulás reggele kicsit máshogy alakult, mint ahogyan azt Gábor tervezte, előző nap ugyanis, amikor délután szeretett volna kijelentkezni a kikötőből, a kikötő kapitányság rendhagyó módon zárva volt. Mivel kijelentkezés nélkül nem lehet elhagyni a kikötőt, az indulás reggelén kellett megkísérelni újra a kikötőből való kiregisztrálást. A hosszas hivatali ügyintézések miatt Gábor a hajnalra tervezett indulás helyett délben tudta csak elengedni Vitéz mólóhoz rögzített köteleit. Az indulásnak a kikötői hajósok megadták a módját, rengeteg hajó kísérte  ki Gábort a kikötő bójáin túlra, kürtöltek, dudáltak integettek az óceáni kenusnak.

Gábor a lehetőségekhez képest kedvező széllel haladt Gran Canaria keleti oldalánál, de így is kimerítő és fáradságos evezés árán tudta csak hajtani a hajót. Úgy ítélte meg, – a későbbi indulás miatt, sötétedésre nem tudott oly mértékben eltávolodni a szigettől, mint tervezte és biztonságosabb lesz, ha az éjszakát egy már jól ismert öbölben tölti, majd reggel átmegy a sziget déli részén fekvő Pasito Blanco kikötőbe, ami – figyelembe véve a sziget helyi adottságait, a helyi széljárásokat- a legideálisabb helyszín lesz a végleges induláshoz.

Várhatóan kedden hajnalban fog Rakonczay Gábor, a világ első óceán át kenuzója elindulni, hogy negyedik óceánátkeléseként, kenuval is meghódítsa az Atlanti-óceánt.

2012/01/24 - Rakonczay Viktória írása

A kép jogvédett!

Rakonczay Gábor holnap hajnalban, helyi idő szerint 05.00-kor fogja elhagyni Gran Canaria szigetét és elindul, hogy átkenuzza az óceánt!

Jelenleg a sziget déli részén, Pasito Blanco kikötőben várja a jó szelet.

Egy nem tervezett, ám annál kellemesebb meglepetés érte a fiatal hajóst: Magyar vitorlás hajó érkezett a kikötőbe, aminek a legénységével Gábor hamar barátságba került és tegnap délután a lelkes vitorlás csapat kiment az óceáni kenussal, hogy a kikötőtől távolabb kihajózva készítsenek fotókat Vitézről és kapitányáról.

Share this article with friends

Similar Articles

Új hajónaplók az Európa – Dél-Afrika szakaszról

Új hajónaplók az Európa – Dél-Afrika szakaszról

Új hajónaplók az Európa – Dél-Afrika szakaszról Sziasztok, Összesítettük az eddigi hajónaplókat, az új bejegyzésekkel együtt,  itt olvashatóak: Hajónapló / Szóló földkerülés –

Read More