Gábor gondolatai az útról: “…a két kilométer vastag jégpáncél tetején állva, miközben a sarki fény megvilágítja a végtelen jégmezőt, pontosan lehet tudni, hogy száz éve az első sarkvidéki felfedezőket mi mozgatta. És száz év múlva ha valaki ugyanitt fog állni, tudni fogja, hogy én miért jöttem ide. A sarkvidéken minden mozdulatlan és mintha örökké létezne... Ez egy lehetőség, hogy egy meghatározó pillanatra, emberként megtapasztalhassuk az örökkévalóságot.”